A láb: A Szürke fények és a lábak

Benkő Imre fotográfus

„A való világ vizuális értelmezése, az ember és környezetének sajátos dokumentatív
ábrázolása érdekli.”

1963-tól kezdett ismerkedni a fényképezéssel.
1969-1971: elvégezte a MUOSZ újságíró iskola fotóriporter szakát.
1977-1979: tanulmányok a Fiatalok Fotóművészeti Stúdiójában.
1968-1986: a Magyar Távirati Iroda fotóriporter-munkatársa.
1986-1990: a Képes 7, majd -1992-ben az Európa Magazin fotóriporter-főmunkatársa.
1993-tól szabadfoglalkozású. Fotóit külföldön a párizsi Wostok Press fotóügynökség képviseli.
1973-tól tagja a Magyar Fotóművészek Szövetségének.
1988- 2000: Magyar Iparművészeti Egyetemen a dokumentarista fotográfia óraadó tanára.
1987-től megörökíti az ózdi kohászat leépülését, evvel a fotósorozatával 1992-ben elnyerte a
W. Eugene Smith Memorial Fund (New York) ösztöndíját.
1975-ben és 1978-ban aranyérmet nyert a World Press Photo pályázatán.
1981-ben Balázs Béla-díjat, 1991-ben Pulitzer Emlékdíjat, 2004-ben Érdemes művész és
Magyar Fotográfia Nagydíjat kapott.

„Örülök, hogy ebben a zavaros 20. században fényképezhettem. Nekem a nyugati világ túl komfortos lett volna. De nincs értelme a szétválasztásnak. Mindig ugyanazokat a dolgokat kerestem: az esendő ember kis történeteit. Nem idilleket és nem is nyomort fényképezek, nem nagy pillanatokat, hanem kis dolgokat és egyszerű közösségeket, amik a tárgyi világ, gesztusok, öltözködés kapcsán szólnak a korról. Emléket akarok állítani az embereknek, akik méltósággal viselték az életet, és azt, hogy én fényképeket készíthettem róluk.” – mondta Benkő Imre a Magyar Narancsnak adott interjújában 2013-ban.

Ebben a blog bejegyzésben a SZÜRKE FÉNYEK (Budapest, 1970-1999) albumból válogattam a láb és a testtartás szempontjából érdekes kulturális hozadékkal bíró dokumentum értékű képeket.