C. Morris és A. Peatfield írásában (1) az archeológia feltárta szobrocskákat vizsgálja a krétai bronzkorból. Úgy vélik, a test és lélek karteziánus szétválasztása az oka a szobrok múltbeli kevésbé értésének, és egy „az érző testen” alapuló jelentést tulajdonítanak a rituális pózoknak, mely testtartások láthatók a szobrokban. Az ősi szobrokban nincs „külső” és „belső” feszültség, nem különválasztható a kettő, mint ahogy azt a modern nyugati régészet régebben javasolta. A minószi szobrok, melyekről az írás szól, nem idolok, mint azt korábban hitték, hanem az imádkozókat magukat ábrázolják. Lehet, hogy a gesztusok nem csak az imádkozáshoz, hanem az általános élethez igazodnak? A realizmusra egy éles bizonyíték, hogy sok szobrocska gesztusai megegyeznek a drog hatására extázisban lévő emberekéivel (mint ahogy feltételezhetően egy olyan természeti nép, mint a bronzkori krétai, élt a módosult tudatállapotok módszereivel). Az európai neolitikus és bronzkori kultúrához hasonlíthatjuk a kínai tradíciókat, ahol a test és lélek egysége a gyógyításban is megjelenik, pl. a csi-kung (a légzés tudománya) és hasonlók, ahol a testtartások sajátos agyi mintákat, neurológiai válaszokat, véráramlást alakítanak ki, ahogy azt kutatások megmutatták. A minószi áldozati szobrocskák is a gyógyításhoz kapcsolódnak, ahogy ma is él a templomi fogadalmi jelképek szokása a gyógyulásokért. A bronzkorban a rituálét bemutatták, eltáncolták. A figurák nem csak a testtartásokat ábrázolják, hanem irányt mutatnak a testtartásoknak. Ez más kultúráknál is így van.
Egy idegrendszeri kísérletben (2) az alanyoknak egymás mellett elhelyezett (SS: side-by-side), kibillentett (SR: staggered), és tandem pozícióban (TR) elhelyezett lábakkal kellett állniuk. Az aszimmetrikus pozíciókban 30/70 és 70/30 százalékban helyezték el a testsúlyukat a lábaikon. Ez az egyik esetben az egyik lábnak kedvezett, míg a másik esetben a másiknak nem. Az egymás mellett elhelyezett (SS: side-by-side) lábakkal állva nem tapasztaltak preferenciát egyik vagy másik lábra helyezkedve. Természetesen az idegrendszer kompenzál a különböző pozíciókban, azonban az alanyok, akiknek el kellett érni az 50/50, 30/70 vagy 70/30 százalékos súlyelhelyezési arányt a lábaikon, az egymás melletti (SS: side-by-side) pozícióban tippelték meg legjobban a saját súlyuk elhelyezésének arányait a két lábukon.
Egy kultúrában minél régebbi egy szobor, annál valószínűbb, hogy a lábai egymás mellett állnak. A nagy feszültségű mozdulat az újabb civilizációk terméke. Míg az ősidőkben mozogtak, a szobrokban talán megálltak egy pillanatra. Miként az újabb korok szobrai a mozdulattal ragadták el a szemlélőt az állásból, úgy az ősibb szobrok a mozdulatból állították meg, és részesítették a nézőt az örökkévalóságban.
Irodalomjegyzék:
(1) Christine Morris és Alan Peatfield, Feeling through the body. Gesture in Cretan Bronze Age religion in: Thinking through the Body: Archaeologies of Corporeality; New York (Springer) 2002.
(2) Zheng Wang és Karl M. Newell, Asymmetry of foot position and weight distribution channels the inter-leg coordination dynamics of standing, in: Experimental Brain Research, September 2012.
A képek forrásai: biroz.net; talariaenterprises.com; Experimental Brain Research, September 2012.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése